Mostanra szétuntam az agyam itthon, sőt, már agyam sincs. Igaz, a házimunkák elvégzéséhez nem is kell túl sok. Az az érdekes, hogy azt hinné az ember,hogy ha itthon van akkor minden ragyog, mindent elvégez, de ez így egy-két év után nem igaz.Úgy utálok már reggel nyolckor a fiuk után elrámolni ,főzni, takarítani, hogy az hihetetlen. Meg egy idő után akkor is elfogy a munka ha nem akarod. Ennél még az is jobb lenne, ha másnál kéne csinálnom. Apa a múltkor nagyon behisztizett, hogy miért nem megyek már dolgozni akárhová,akár takarítani is-hiszen a diplomám nen esik le a falról-, hogy jelentkeztem egy laza házvezetőnői állásra. Én nem ismertem őket, de mint kiderült ,ők a férjemet igen, és jól szórakoztak, mert azt hitték,hogy valami brahiból jelentkeztem. Kész. Még takarítónőnek se vagyok jó.
Ma reggel Apa elaludt,(úgy kell neki,éjfélkor még beszélt valamit hozzám-én azt hiszem aludtam-),így reggel negyed óra alatt eltűnt itthonról mindenki . Ma főzni nem kell, tegnap megőrültem ,feldolgoztam az egész havi húsadagot a hűtőbe-mára kész a kaja. Fogadjunk, hogy délután mindeki müzlit fog enni vagy szalámit, vagy egyáltalán nem lesznek éhesek.
Azt hiszem két éve csak egy autónk van.Csak ,két éve hogy egy autónk van. Most Apa használja az egyetlen autónkat. "Apa kocsit hajt!" Belehülyülök időnként.Tudom ,hogy sokaknak egy sincs,de mikor megvettem életem első Trabantját, megfogadtam, hogy ezentúl még wc-re is azzal járok, sőt ha választani kell hogy ebéd, vagy benzin ,inkább benzint veszek. Eddig sikerült kihúzni,de most "Te úgysem dolgozol"-jelszó jegyében buszozhatok.
A város szélén lakunk , a szocialista városvezetés igen "bölcsen ,előrelátóan,emberségesen ,megfontoltan és humánusan" itt hozta létre a következő komplexumot:-öregek otthona, pszichiátria, értelmi fogyatékosok otthona, gyereknevelő otthon,és egyéb kórházi részlegek. Van egy telep is szélen. A buszon igyekszem mindig az első ülésre, mert a buszon hányni is szoktam még régebben.(Ezért nem lettem vadászpilóta) és ez kiváló megfigyelő terep, ha akarom, ha nem. Hihetelen ,milyen párbeszédek,történetek zajlanak.
Megállóban család: babakocsis anyuka, nagymama,nagynéni, apuka, és még néhány utas. Első ajtó kinyit, mindenki felszáll,apuka előremegy ,vesz egy jegyet. Babakocsisok veszettül integetnek:- Nyisd ki a hátsó ajtót!! Hárman teszik fel az alacsony lépcsőjű buszra a kocsit és kényelmesen elhelyezkednek. Családfő is megérkezik, mindenki boldog, mikor feláll a buszvezető:-Vagy három bérletet kérek felmutatni, vagy három jegyet!! "Szó bennakad, lehellet megszegik"-(isten áldja A. J.-t),egy hölgy előremegy jegyet venni. Mi várunk. Buszvezető:- Még két jegyre várunk ,addig nem megyek tovább!! Nagymama is előremegy jegyet venn. Mi várunk, már kicsit mosolyogva. Buszvezető:-Még egy bérletet kérek felmutatni, vagy egy jegyet venni! Anyuka is előrefáradt jegyet venni. Kiváló, már mindenki mosolyog a buszon, csak a sofőr és a család nem. Mondjuk, a család egy rossz szót sem szólt közben , ami elég meglepő volt. Hogy hazafelé mit mondtak, holnap elmesélem.Megyek, lefagyott a lábam és a kezem ebben a sok írásban.
