Megint közlekednem kellett.Katasztrófa ez a busz,gondoltam eddig...
Második megálló,kórház.Én már a "helyemen"ülök, az egyszemélyes (áldja meg érte az ég a tervezőt) első ülésen.Gyors kitekintés, ki utazik délben ahelyett,hogy az ebéddel lenne elfoglalva. Leltár: betegek, gyógyultak, kísérők,öregek,egy -két" otthonból" a városba menő,ú... a régi matektanárom,, és a néni. Vagy nő. Vagy zombi.Vagy menekült.Vagy mi??
A feje vonzza magára a tekintetet először, ahogy szépen áll sorban a többiek mellett. A homloka csupa rászáradt vér,ahogy elfordítja a fejét, látom,hogy a halántéka is, le egészen az arccsontjáig. A haja a rászáradt és letörülgetett vértől csatakos,amúgy már száraz. Alul pamut hálóing van rajta, azon hosszú pullover,vékony kabát.Szakadt orrú harisnya,kilóg a lábujja, otthoni papucs. "A Lajos" jóindulatából sincs több 7-8 foknál.
Jegye van, ügyesen kilukasztja, leül hátul és utazik.Szakadtan, véres, fejjel,alulöltözötten.
Mi is utazunk. Némán, közömbösen,(mindenki úgy tesz,mintha nem látná,) megyünk a dolgunkra. Itt tartunk.
