Kisgyerekkorom legszebb emlékei közé tartozik a Mikulás.Soha nem láttuk, bármilyen későig vártuk,de mindig jött,hozott mindent:könyvet, narancsot,édességet.Ennyi volt a minden,és nagyon örültünk neki.Ráadásul egyszer jött, egy helyre lepakolt,és eltünt egy évre.Csoda volt az a várakozás,a visszaszámlálás,és este a cipőpucolás.Kérdés volt mindig,hány cipöt szabad kitenni az ablakba,lesz-e mindbe ajándék.Reggel mindig korán ébredtünk,a piros zacskó csillogása már az ágyból jól látszódott,és rohantunk az ajándékért.Ismétlem:narancs,édesség,könyv.Máig emlékszem arra az érzésre.
Most gyűlölöm a Mikulást!!!! Elvették a gyerekektől a várakozás,a meglepetés örömét,a saját Mikulásomat lecserélték mindenféle gagyi Mikulásra.Természetesen a novemberben elkezdődött ünnepekről, a boltokban izzadó százezernyi Mikulásról,a média hülyeségéről beszélek. A hagyományt megpróbáltuk a mai korral összehozni,de nem sikerült. Így össze-vissza hazudozunk a gyerekeinknek Mikulás,Karácsony, Húsvét alkalmából és azt hisszük,jót teszünk vele. Az utcán ,ha jó napja van 5-6 Mikulást is láthat.Ha tv-t nézünk ,olyan történetek vannak,hogy csak pislogunk.Ráadásul belekeveredtünk az amerikai müsorba:karácsonykor jön a Mikulás.Ezt magyarázd el. Novembertől nézegetheti a gyerek a boltokban az ő szemmagasságában kirakott rengeteg mikulást,és magyarázkodhatsz hülyeséget,hogy te miért nem veheted meg,most éppen.
Amúgy szülőként az ember időnként sodródik az árral,mert kénytelen,a nagy civilizációból nem tudok kivonulni a saját elképzelésemmel.(A karácsonyról külön véleményem lesz.)Látszólagos az ellentmondás abban amit írtam. Ha nekem szép volt miért venném el a gyerektől ezt a csodát? Nem elvenni szeretném, csak egy kicsit másképp láttatni a dolgokat.
A gyereknek addig igaz a mese, amíg betartják a mesei szabályokat. Aki nem létezik, illetve a gyerek fejében létezik, azt nem szabad megszemélyesíteni.Láthatatlanul jön,ajándékoz és megy.Nincs kontaktus és konfliktus ( hány kisgyerek estéje megy tönkre,mert halálra rémültek a Mikulástól) és olyan Mikulás hozza neki az ajándékot, akit ő elképzelt magának. Késöbb így nem tekinti szülői átverésnek, hogy az ő fejében lévő mesebeli alak pakolt a csizmákba.
Az üzletközpontok,média,utca, óvódák megszemélyesített Mikulásai ezt az örömöt és mesét veszik el a gyerek életéből. Tudjátok,mikor a gyerek felismeri a piros cuccban apát,a szomszédot,a kissé spicces ismerőst,az nagy élmény. Nekünk.
