Tanúja voltam annak, ahogy a kórházban egy idős hölgy könyörgött, hogy ne adják ki az egyik lányának, mert a másik lányához akar hazamenni, aki délután jön érte. Nem tudom, mi lett a történet vége, mert én elvittem édesanyámat haza, a saját házába.
Ha eddig fütyültek rá, eztán is azt fogják tenni, csak a nyugdíja kéne, gondolom én.
Kíváncsi vagyok, mi lett.

Most éppen a mama és unokája bztosítják egymást kölcsönös imádatukról,mama hallani sem akar semmiféle változásról.
Jobban átgondolva,lehet el kéne engedni.hadd ápolják nyugodtan.nem?
Mit csinál egy pelenkás öreggel egy huszonéves gyerek?

Ejha. Ha most viccelni akarnék, akkor azt mondanám, hogy gyere, kapsz tőlem egy tökre feleslegeset, de én ilyennel nem viccelődöm.
A legnagyobb gyereked? Hát egy 24 évesnek vajh' mekkora lehet a "legnagyobb" gyereke?
:-)
De ha jól értem - és kérlek bocsásd meg tapintatlanságom - de az első férjed meghalt, és a lánytestvére, aki neked a sógornőd meg annak a lánya, aki neked unokahúgod viszi a mamát elfelé?
A te legnagyobbad meg egyedül marad a lakásban?
Amúgy fordulj ügyvédhez, először csak tanácsért, a nyugdíját meg helyezd valahol letétbe, nehogy egy idő után megvádoljanak mindenféle galádsággal.
Szerintem.

@lac1: Teljesen jól érted az elejét,mert addig én is értem.
Azt nem értem,hogy most minek nekik hirtelen a kórházból,nyugdíjával együtt.Már mindenki azt akarja utaltatni magának,megáll az eszem.
Kisfiam már belátta,hogy ő nem fogja tudni ápolni 0-24 óráig,de mama nem megy sehova,csak haza.Na?

@nsocsi http://bezerédj amália.blog.hu:
Szegény mama. Persze, hogy haza akar menni.

Gondolom, nemcsak a nyugdíj, hanem a lakás is kéne a rokonságnak, a mama meg csak nem húzza soká...
Bocsánat, gonosz voltam.

@miriamele: Igen.
Egyébként anyósod mondja meg, hogy hová vigyék haza. Felnőtt ember, önrendelkezési joga van.

@Strici:

Igen,ma állítólag rég nem látott unokájának mondta,hogy szeretne hozzá menni,szegény öreg.Előtte a gyerekemnek,hogy hozzá.

Most beszéltem a másik unokával.Emberbaráti szereteből kéri a mamát.Meg,hogy tehermentesítse a fiamat.?

@nsocsi http://bezerédj amália.blog.hu:
Szerintem - hangsúlyozom: szerintem - nem biztos, hogy átlátják, hogy egy beteg/öreg/magatehetetlen ember gondozása mekkora feladat. Lehetséges, van az ismeretségi körükben valaki, aki light-os ellátással még elvan, de az eltartóé a ház meg a nyugdíj, esetleg még ápolási díj is.
De ha jobban belegondolok, te nem vagy neki rokona, tehát túl sokat te nem is tehetsz érte, esetleg a fiad.
Ez van. Sajnos le kell nyelni a békát. És mond meg a fiadnak, ha a mama nevén van a kecó, kezdje a pénz gyűjtését.
:-(

@lac1: Állítólag a lány már ápolta a beteg anyósát,és most feltámadt a lelkiismerete.Vagy mi.
Hál istennek,a lakás a gyerekemé.Pfuj.

@nsocsi http://bezerédj amália.blog.hu:

Az se tuti, mert szerintem az örököstől a valódi gondozó (és most nem rólatok van szó, hanem általában) lehet, hogy kérhet ápolási hozzájárulást.
Szerintem ha elviszik, ezt le kell tisztázni, tetszik-nem tetszik.
Nehogy meglepi legyen a dologból.

@lac1: Mi nem öröklünk a mamától semmit.
viszont 5 éve a gyerekem ápolja.

@nsocsi http://bezerédj amália.blog.hu:
Aha. Akkor rosszmájúan (nem direkt) annyit mondhatok, hogy egy gonddal kevesebb?
A lelkieket leszámítva?

@lac1: Végül is teljesen igazad van,a gyerek nem tudja,hogy megkönnyebbüljön-e vagy valamiért kell-e lelkiismetfurdalást érezni.Na mindegy.

@nsocsi http://bezerédj amália.blog.hu:
A lelkiismeretére két módon tud hatni, vagy elhiteti önmagával, hogy a mama jó kezekben lesz, vagy azt, hogy mindent megtett azért, hogy nem rajta múlott, akárhogy is végződik a történet.
Én már ilyen-olyan történések után rájöttem, hogy ha magamat gyilkolom, akkor is az fog történni, aminek meg kell, hogy történjen, csak én is tönkremegyek benne.

Szerintem üljön le a 3 fél együtt és beszéljék meg hova akar menni, akkor nem lehet kijátszani hogy nem akar megsérteni senkit azzal hogy elutasítja. Mázlija van hogy ketten is akarják ápolni. Meg lehet azt is beszélni hogy egy ideig itt van, aztán meg ott. Meg is lehet látogatni a másik helyen hogy meggyőződjenek róla mi a helyzet, megkérdezzék hogy érzi magát azon a helyen, el akar e jönni, stb. Az a tiszta ha ez előre meg van beszélve. Ha félnek az átveréstől, akkor lehet szerződést is kötni mint válásoknál a gyerekfelügyeletre, láthatási idők, ilyesmik...

@a_tom: Mostanra kicsit rendeződtek a harcálláspontok,mamát elvitte lányunoka,mami állítólag belenyugodott,hogy most így vam.Lehet,hogy nem jól látom,de gyerekem fel is lélegzett egy kicsit,meg bántja is a dolog,hogy így elküldte az öreganyját,aki nagyon ragaszkodik hozzá.
Én rég kiszálltam annak családnak az életéből,de sok jót nem várok tőlük az elkövetkezendőkben.A nyugdíja szép,lehet,hogy megéri érte ápolni egy kicsit.De miért nem vitték eddig egy napra sem?Talán mert a mama egészségesen nem ment volna,így kiszolgáltatottan viszont most hősként vihetik.Csak tudnám,mit rágom magam,mikor annyi rosszat tett nekem?

@lac1: Gyerekem is 35 percet telefonált ma nekem,és hasonló dolgokon problémázott.Öt éve ez az első Szilvesztere,hogy el is tud menni otthonról valahova.Nem egy bulizós fajta,de mégis,gyerek még.
Ja, a kórház kiadja 31-én egy fiúnak,az ágyból fölkelni nem tudó,enni egyedül nem tudó,pelenkás 80(?) éves mamókát.Borítékot nem kaptak előre.

Mindegy köszi nektek,hogy meghallgattatok, majd beszámolok,ha jövő héten meglátogattuk a mamát.

@a_tom: Hello,ezer éve nem láttalak!!
Végeztél bokros teendőiddel? :)))

@nsocsi http://bezerédj amália.blog.hu:
Kizártnak tartom, hogy egy (egyszer majd) 24 órás ellátáshoz szép legyen. Tudom, egyszer anyósomnak kellett futnia egy kört az ő anyjával.
Keserves jövedelem ez, ha valaki ezért viszi magához...

Nekem lányaim vannak, így páholyban vagyok, de akinek fiai vannak, gondolja át, hogy viszonyul a mindenkori aktuális nőügyhöz. (igen, az óvodaihoz is), mert egy életre elbaltázhatja a jó viszonyt.

@miriamele:
Ah, de akkor meg mind a kettő fiam a nyakamon marad...
Amúgy én azt mondtam nekik, hogy ELŐSZÖR hozzák ide a jövendőbeli após bankszámlakivonatát, majd utána gondolkodunk a dolgon.

Leendő anyóstársat már egypárszor meg akartam fojtani, mert olyan gátlásokat épített kicsi fia agyába, hogy megáll az ész. A férje meg az a fejét homokba dugó fajta, amiről nem tud, az nincs is.
Mellesleg a fiát ő azzal tette tönkre, hogy nem volt ideje, ereje, szeme azt meglátni, hogy a fia miben tehetséges, és a saját egykori álmait "erőltette" a fiára. Nem erőltette, csak az volt az alapelvárás. Mellesleg ebbe a hibába a saját bátyám is beleesett. Nem mondta, csak éreztette. Eredmény, két huszonéves fiú, aki nem azt tanulta, amihez értett volna, jelenleg az egyik munkanélküli, a másik be se fejezte a tanulmányait és meg van hasonulva a világgal.
És legkevésbé aa pénzen múlik az egész.

Sokkal nehezebb fiúkat nevelni,mint lányokat,ezt óvónőként mondom.Mikor az anyukák észreveszik,hogy nini,kisfiú,azonnal elkezdik a férjükből,apjukból hiányzó tulajdonságokat belelátni a szerencsétlen gyerekbe,és kész a csőd.
Azt a majomszeretetet,amit az anyák művelnek fiaikkal,elképedve figyelem.Nagy fiam,aki genetikailag amúgy is kilóg az átlag közül,ilyen nevelés mellett nem is tudom milyen lenne.Barátnője hozzám jön panaszra,ha nem bír kisfiammal,és erre büszke vagyok.
Mellesleg borzasztó nehéz arra is terelgetni őket,amerre nekik jó .

@nsocsi http://bezerédj amália.blog.hu: az, h. a fiúkat nehezebb nevelni, nem azért van, mert a lányok inkább akarnak megfelelni? (aztán előjön fejfájásban, gyomorgörcsben,stb? mert az volt neki fontos,h. megfeleljen, nem a saját vágya?)

@Animacs: Komolyan,fogalmam nincs róla.Lehetséges,hogy igazad van.De ez a három+ egy férfi,ez téboly tud lenni.

@Animacs: Az én példáimban a fiúk akarnak megfelelni nem is létező, azazhogy valamilyen szinten mégis, elvárásoknak. A lányok is megharcolták a maguk útját, de azt hiszem, könnyebben megtalálták magukat.
A bátyámnak sokkal jobban részt kellett volna venni a fiai életében. Pedig az átlaghoz képest még ő részt vett a gyereknevelésben valamilyen szinten. Én hiába pampogtam, bár sokat voltak velem a fiúk, nem voltam referenciaszemély.

@miriamele:
Öööö.. és ha teszem azt űrhajós akart volna lenni a lurkó? De ebben a mai világban azért SZERINTEM sajnos másképp működnek a dolgok. Ha a fiam szakács akarna lenni, én nagyon-nagyon szomorú lennék.
De vannak ám olyan részletei is a szakmaválasztásnak, amit nemhogy az a 14-18 éves nem tud, hanem még a felnőttek sem.
Mondok egy példát.
Mondjuk a gyerek szakmát akar tanulni. HA CNC esztergályos lesz, azzal több százeres fizetést is megkereshet,
DE
világ életében alkalmazott lesz, mert egy ilyen gép 10-20 millió HUF, és nem is biztos, hogy sokat mondtam, és ebben nincs benne a műhely meg a többi gép.
De ha mondjuk szoba festő-mázoló, akkor elvileg (és sarkalatosan) 20-40 ezer HUF-ból vesz pemzlit, ecsetet létrát, és mehet is maszekolni.
És mondjuk a példa nem véletlen, mert nekem a katonatársam festő, és bizony az ezelőtti 15 évét nem cserélném el, de most a leggazdagabb ismerőseim között van. És talán még érettségije sincs.
Tehát szerintem a szülői egyengetésnek bizony van létjogosultsága. Az én nagyobbik fiamat pl. orvosi képalkotó-diagnosztikai szakra SZERETNÉM taníttatni a gimnázium után.

@nsocsi http://bezerédj amália.blog.hu:
Nálunk én vagyok a számonkérő és tanító. Sajnos a feleségem megalkuvó típus, nekem ebből elég egy is, ezért én irányítok mindent. Amikor a legelső gyereknek a pelenkájából elegem lett, pont nyár volt, levettem róla a használtat, és kizavartam az udvarra, odatettem a bilit, és közöltem vele, vége a gyerekkornak. És egyszer csak azt láttam, hogy a bilit elvitte a bokor mögé, és ott ült rá. Ez ment egész nyáron, a wc-re nem volt hajlandó felülni, mindig ment a kertbe, az a rohadt kis tacskó meg mindig ott figyelt mellette. Vagy amikor nem volt hajlandó iskolában megjegyezni a betűket, akkor elővettem a betűkártyákat, letakartam őket és véletlenszerűen felmutattam azokat egyenként másodpercnél rövidebb időre, és azt azonnal meg kellett mondania, hogy melyik betűt látják, de előtte megmutattam neki egy ártatlan ceruzán, hogy mire vagyok képes a csontokkal, ha felidegesítenek.
:-))))))))))))))))))))))))))))
Eredmény: a gyerekek kiválóan olvasnak. Sok gyereknél és a családban (véleményem szerint) nem működik a demokrácia, esetleg igen-igen korlátozott módon)
Rousseau elmehet a túróba.

@nsocsi http://bezerédj amália.blog.hu:
Üdv! Dolgozom mostanában ezért nem vagyok itt, amikor meg hazaérek akkorra már fáradt vagyok...

@lac1: És a háromból egy sem fog a te nevelésed ellenére a magalkuvó feleségedre hasonlítani? Akkor szerencsés vagy.Vagy már most megalkuvók és azt teszik,amit te akarsz?
Rousseau betette a gyerekeit a lelencbe,úgyhogy ő nem mérvadó.

@lac1: Felvilágosíthatod, mutathatsz neki utakat, de abból kell kiindulni, hogy ő mit szeretne, vagy miben tehetséges. Tudom, nem mindig látszik ez, de nekem a fiúk esetében is egyértelmű volt. Meg is mondtam nekik, hogy nagyon gondolkodjanak a továbbtanulási irányon.
És nem mindig egyértelmű, hogy melyik lesz a piacképes szakma 5-6-10 év múlva. Viszont ami nem a személyiséghez illő, az biztos, hogy kényelmetlen lesz.
Nem vagyok a megalkuvás híve. Fárasztó és kényelmetlen.

@lac1: a pelenkáról és a betűtanulásról is van mit mondanom, de csak ha kívánod.

@miriamele: Azt hiszem,csatlakozom.

@nsocsi http://bezerédj amália.blog.hu:

Az, hogy mire FOG azt még nem tudom. De hiszek benne, hogy az én nevelésemnek van hatása.
Igen, Rousseau-t direkt ezért írtam.
@miriamele:
Ezt írom, hogy nem teljesen más irányba, de vannak azok a szempontok amit írtam, és van amit az előbb kifelejtettem, hogy van olyan, amiről a gyerek nem is tud, például az, amit SZERETNÉK ha tanulna. Nyilvánvaló, ha nincs türelme, akkor nem megy pedagógusnak.
Persze, mondjad a pelusról és a betűvetésről a történetet.

Végül is, hogy végződött anyósod története?

Ma elvitte magával kedves leánya,akivel úgy utálták egymást világ életükben,hogy azt nem tudom elmesélni.Vannak egymás felé adósságaik,azt hiszem.

Én pl. örülnék, ha az anyósomat a sógornőm ellopná.
Látod, az éremnek mindig kettő (de legalább kettő) oldala van.
;-)

@lac1: De tudod,nekem ez a régi anyósom.Van mááááásik!!!

@nsocsi http://bezerédj amália.blog.hu:
Csöbörből vödörbe?

@lac1: A régivel együtt kellett élnem,azért váltam el,mert azt mondtam,ha még egy percet ezzel a duóval kell együtt lennem,fogok vmi.szerszámot...
A mostani nem törődik velünk,néha telefon,de erről írtam már.Így jó végül is.Ő normális,megmondta,ő világ életében önző volt, úgy élt,ahogy akart,most meg,h.ilyen kevés van hátra az életből,még inkább úgy él,ahogy akar.:))

@nsocsi http://bezerédj amália.blog.hu:
Na de az unokák? Azok sem érdeklik a mostanit?

@lac1: De igen. mindig küld nekik valamit.édességet,amiért haragszom.Karácsonykor voltumk nála,azóta telefonos kapcsolat van.

@nsocsi http://bezerédj amália.blog.hu:
Ne haragudj érte. Ez a mamák rendeltetése, az onokák seggének kinyalása. Többek között persze.
Az én gyerekeimnek is szüksége van arra, hogy amit a szigorú (ám okkal) szülő nem ad meg, azt egy másiktól megszerezze. Én is így voltam anno, és szerintem te is.

@lac1: Az én volt anyósomat egyáltalán nem érdekelték az unokái. Nem csak a fia gyerekei (és az enyémek) hanem a lánya gyerekei sem. Az én szüleimmel sem volt nagy szerencséjük az enyémeknek.És a bátyám fiai, ahányszor a nagyszülőkhöz jöttek, annyiszor találták magukat öt perc múlva nálam. Ami nem baj, mert nem, de a szüleim, most nyolcvan felett arról panaszkodnak, hogy a felnőtt unokák feléjük se néznek. Ami megint nem igaz, mert a lányok meg szokták őket látogatni, mindezek ellenére.

@miriamele: erről az jutott eszembe, nem unoka, csak képzettársítás révén továbbgndoltam:))
hogy mikor meghalt apukám öccse, és a testvére, apukám bátyja talált rá (apai nagyszülők évekkel azelőtt meghaltak, saját apukám még jóval előttük, családja nem volt, egyedül élt, nem igazán tartottuk a kapcsolatot, az apai nagyszülőkkel is csak ritkán,gondolom, a fentiek miatt - mrámint, h. apukám jóval előbb meghalt, mint a szülei), szóval akkor mondta azt a keresztanyám (anyukám nővére), h. nekünk kellett volna őt látogatni és pátyolgatni. merthogy ugye rokon. Igen,csakhogy gyerekkorunkban is a "távoli ismerős" kategóriába tartozott, akit akkor látunk, ha nagy néha meglátogattuk az apai nagyszülőket. Ők sose jöttek hozzánk. gyerekként megszoktam, h. ő valami rokon, de nem igazán közeli, eszembe se jutott később, h. nekem kéne látogatnom. ő se törődött velünk kiskorunkban.

@miriamele:
Az én szüleim is a régi világiak, a mostani világi gyerekeim sem tolerálják azt. Az én anyósomék - akikről annyit írtam már - pont ez ellentettje, mindent megengednek nekik, ez jobb, azt hiszed?
Írhatok neked valamilyen emilre, aztán majd átdobod nsocsi-nek?

@Animacs:
Ez mindenhol így van...

@lac1: Persze, csernokkukacfreemailponthu. Várom a levelet.

@Animacs: Igen, ahhoz, hogy az embert a rokonok vénségére ne hagyják egyedül, amikor még erőnk teljében vagyunk, bele kell fektetni energiát a kapcsolatokba. Nekem még nincs unokám, de ha lesz, én leszek a legnagyobb haverjuk.

Anno,együtt éltünk anya,apa,nagyanyám,nagyapám hétvégén,dédim, húgom ,unokatesóm és én egy egy szobás(!)falusi házban.Életem legszebb része volt.
Mamám sosem volt otthon,utálta a házi,háztáji munkát,effektíve a családosdit.Dédanyám tanított mindenre,elsősorban arra,milyen,ha az embert szeretik.(30 éve halott,de minden nap gondolok rá)Nemrég,nagyanyám ezt mondta nekem:-Hát,te sose szerettél engem!! Olyan mérges lettem,hogy elmondtam neki,most,88 éves korában,amit talán 18 évesen kellett volna hallania:
-Miért te szerettél valaha valakit igazán??Te sose szerettél se engem se a többi unokádat sem!
Tudjátok,mi az érdekes? Mindenen megsértődik,ezen nem sértődött meg,csak nem beszéltünk róla többet.
Nem értem,felnőttek miért nem fogják fel ésszel,ha zsigerből nem megy nekik,hogy először nekik kell valamit(szeretetet) beletenni egy gyerekkel való kapcsolatba,aztán várhatnak valamit.

@miriamele:
jah, most kerültem géphez, úgyhogy az már csak holnap lesz.