A tegnapi buszos történet vége(azt hitte valaki,hogy lehet happy?):

Két órával később haza,ugyanaz a busz, ugyanaz a család. Mindenkinek van (!!)előrevásárolt jegye, szépen felszáll mindenki. Nem voltunk sokan,szépen hátramentek. Megállóban jeleztek,sofőr kinyitotta nekik az ajtót,az elsőt nem, mert se le-se felszálló nem volt.

Az egyik hölgy megverte a busz oldalát:-Te szemét!! Nem látod hogy itt van a mama fájós lábbal ,te meg nem nyitod ki neki az első ajtót!! Hogy döglenél meg az első kanyarban!!

Néztem a vezetőt,aki látta rokonszenvemet,(az első ülésről)és azt mondta:- Nem tehetek semmit.Ezek feljelentenek,és nem lesz munkám.

A tegnapi főzőcske eredménye: Apa parizert evett kenyérrel,a nagyobbik azt nem tudom mit, a kicsi evett pár szem tésztát. Kiváló. Maradt egy kis vadpörkölt, egy kis csirke-ehetem őket úgy, hogy nem is szeretem a húst.Tudom demagógiában ez úgy hangzik, örüljek,hogy van mit,de ez mégsem igazság.

Kint teljes időjárási anomália van. Mi ez?! Milyen jó, hogy itthon lehetek!!!